Nem hideg a hidegvérű

A hidegvérű ló
A hidegvérű ló

Bizonyára te is hallottad már kedves Olvasóm azt a kifejezést, hogy egy ló hidegvérű. Ez persze
nyilván nem azt jelenti, hogy a hátasnak valóban hideg a vére. A kifejezés a
német kaltblüter szó eredetén tükörfordítással került nyelvünkbe, és természetesen
nem az állat testhőmérsékletére, hanem annak vérmérsékletére utal. A hidegvérű
ló erős csontozatú, nagy izomtömegű, szőrzete dús, illetve mozgása lassabb az
egyéb ló típusokénál.

A hidegvérű nyugat-európai eredetű, a régészek többsége megegyezik
abban, hogy kialakulása a mai Belgium területén élő vadlóra – Equus robostus–,
vezethető vissza. Egyesek azonban az egységes ősló háziasítás során kialakult
változatának tekintik. A hidegvérű lovak már az ókorban keletkezett rajzokon is
nyomon követhetőek, szélesebb körben való elterjedésük, illetve tudatos és
célzott fajtatenyésztésük a középkorra, azon belül is a 12-16. századra tehető.
A páncélos nehézlovasság visszaszorulásával a hidegvérű lovak korábbi „munkájukhoz”
képest alantasabb tevékenységre voltak kárhoztatva, igavonóként, kocsilóként,
bányalóként és mezőgazdasági munkákhoz használták őket. Hazánkban az egyik
legjellemzőbb hidegvérű lófajta a muraközi.

Ezt a fajtát nagy terhek vontatására alkalmas nóri és pinzguai ló köztenyésztésével hozták létre, a
méretében nagyobb pinkafői fajtával együtt. A hidegvérű ló nemcsak mérete és
ereje, de nyugodt vérmérséklete folytán is ideális igásló. A betanítása
valamennyi fajta közül a legegyszerűbb, már néhány alkalom elég, hogy utána
megbízhatóan dolgozzon.

Kovács Rhewa Andrea

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás