Csodák, ahogyan Reményik Sándor látta

Reményik Sándor

Bármennyire is rosszul esik, be kell vallanunk, hogy a magyar ember pesszimista. Azokhoz tartozunk, akik nem azt mondják, hogy a pohár félig tele van, hanem félig üres. Nagy eseményeket és csodákat várunk, az apró dolgokat pedig sokszor nem tudjuk értékelni. De figyeljük csak meg, hogyan ír Reményik Sándor egyik versében: „Ne várd, hogy a föld meghasadjon/ És tűz nyelje el Sodomát./ A mindennap kicsiny csodái/ Nagyobb és titkosabb csodák”. Ilyen egyszerű az öröm, a derűs látás, tulajdonképpen a boldogság titka. Meg kell látni az apró csodákat, azokat, amelyeket általában olyan természetesnek veszünk. Olyan dolgok ezek, amelyeknek az értéke csak akkor tűnik fel, amikor megtapasztaljuk a hiányukat. Például ha egy reggel annyira fájna a lábunk, hogy nem tudnánk felkelni, rádöbbennénk, hogy mekkora áldás a járás képessége. Ha Reményik Sándor példájára, a különleges, eget rengető csodák helyett a mindennapi élet apró mozzanatait kezdenénk helyesen megélni, már nem is lenne olyan szürke és sokszor olyan elviselhetetlen az élet.

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát További információk

A cookie beállítások ezen a weboldalon "cookie-k engedélyezve" beállításon vannak, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújthassuk Önnek. Ha Ön folytatja ennek a weboldalnak a használatát anélkül, hogy megváltoztatná a cookie beállításokat, vagy az alábbi "Elfogadom" gombra kattint, akkor Ön hozzájárul a fentiekhez.

Bezárás